Mókus gondolatai

Ahogy jólesik!

Mostani bejegyzésembe össze szedtem 1-2, néhány ember részére bosszantó témát. Vagyis nem a téma lesz a bosszantó, hanem a látásmódom. Felkészültem mindenre, felvérteztem magam, jöhet meleg-hideg kritika, állni fogom a sarat. 

A napokban, mikor etettem majdnem kilenc hónapos csemetémet, azon gondolkoztam, milyen jó is, hogy már itt tartunk. Normális étellel etetem a fiamat. Nem kell szoptatnom, fejnem. Ezt az időt is Erickel tölthetem. Nem kell megszakadnom se nekem, se neki. Kimondom kerek-perec, nem szerettem se szoptatni, se fejni. 
Persze, először úgy álltam a dologhoz, ahogy mindenki ordítja a tv-től a szakirodalomig: az anyatej fontos, az anyatej csodás, az anyatej megvédi a pici immunrendszerét mindentől az anyatej kincs… bla-bla-bla.
Bedőltem e szép mesének. 
Nos, a második hónaptól nekem egy pokollá vált ez az anyatej história, ami viszont ennél is rosszabb, a fiamnak is.
Tej allergiája van, (és most jön az “aznemlehetmerttermészetes” és a “nebeszéljhülyeséget” rész) az anya tejet is vissza bukta. Sőt, tovább megyek: a hasa is fájt tőle.
Én meg mint egy idióta csak rá erőszakoltam, csak gyötörtem magam testileg, lelkileg. Végül eljutottam odáig, háromnegyed óra alatt lejött 30 ml tej. Ne tessék kötekedni, fejtem akkor már, mert mikor a fiam meglátta a mellem, eget rengető ordításba kezdett. De mivel az anyatej fontos, mert ezt ordítja józan és bolond egyaránt, én erősködtem és ragaszkodtam.
Szerencsére voltak olyan emberek körülöttem, akik azt mondták, nem leszek rosszabb anya, ha ezt most abba hagyom. Tápon is nőnek fel babák. 
Szóval, eloszlatták a kétségeimet, és letettem a fejőt.
Ok, nem tudtuk elsőre eltalálni a jó tápot, meg orvostól orvosig mentünk, de még mindig nem kínlódtunk annyit, mint előtte a tejjel.
Tehát, kedves kismamák! Ha nem megy, ne erőltessétek. Az én fiam is életerős. 923175724610151618-account_id1
A másik ilyen a játszás és szórakozás a babával. Végre most már kezdünk elérkezni oda, hogy egymásra találtunk. Eric megmondja mit szeretne, én meg értelmezem. Végre egy nyelven beszélünk. Ha szeretné, hogy felemeljem, feltartja a kezét. Amikor azt akarja, kukucskázzunk, Ő kezdeményezi. Néha a szék mögé bújik, és elő bukkan, vagy épp a takarót húzza magára és rántja le hirtelen, egy nagy vigyor kíséretében. 
Aztán, mostanában nagyon megszeretett pár dalt a gyerek dalok közül, amit Youtube-on mutattam neki. 
Ilyen a Kicsi Gesztenye Klubtól a Fogmosó dal:

 Apacuka bármelyik, a kihagyhatatlan Alma együttes, és P!nk két dala is szerepet kapott az Eric top listán. 
Odáig eljutottunk már, ha  meglátja a Youtube feliratot, teli szájjal vigyorog, és integet a tv-nek. Vagy, ha elkezdődik P!nk Just like fire című dala, és meglátja P!nk férjét szinte üdvözli.
Szóval, igen, szoktunk tv-t nézni, és szereti. Sőt, van, hogy kikéri magának, ha nem azt nézzük, amit szeretne. 
Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal megy a tv, de amikor látom, hogy  már nagyon fárad, vagy nincs kedve játszani, csak dülöngél, nyafizósabb, akkor jöhet a hinta és a tv. Biztos van, aki ezt elítéli, de nekünk ez így jó.
Amúgy érdekesek ezek a gyerekdalok. A Kerek mese amit csak nagyon ritkán nézünk. A szöveg a legtöbb dallamhoz nem illik, és erőltetett is. (egy szövegrészlet: “barna a maci, barna a föld, barna a sarki kutya kaki”)
Azt vettük észre B-vel, hogy a mai mese dalok nagyon messze esnek már Halász Judittól vagy Pap Ritától. Ezek már inkább a szülőket célozzák meg, és a dal is és szöveg is annyira modern, hogy akár a Mahasz top listájára is rákerülhetnének.

Akárhogy is, én rájöttem, szakirodalom ide, népbeszédek oda, mindig azt  csináljuk, ami nekünk jó. 
Nekünk jó, ha picit hordozom mikor arra van szüksége, vagy oda bújuk hozzám, ha azt szeretné. Tv-t nézünk, ha elfáradunk a játszásban, és igen, jól érezzük magunkat egymással.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!