Mókus gondolatai

Cipő vásárlás, autó vezetés, egy kis Mikulás és a többi…

Mivel Eric elindult, nem várhattunk tovább, venni kellett neki egy cipőt amiben sétálhat az utcán. Nyilván, nem akartam,  hogy lúdtalpa legyen, így nem volt más választás, be a városba, és vegyünk cipőt.
Nem volt egyszerű. Szép is legyen, jó is legyen meg még megfizethető is.
Sok boltba voltunk, cuki volt, aranyos volt, méretben is szuper volt, de nem volt jó ortopédiailag.
Végül Reni tanácsára bementünk olyan boltba, ahol hozzáértő eladó volt. Járatta Ericet, lemérte a lábát (4 1/2-es lába van UK számozásban, ami nagynak számít) és megtalálta a neki való cipellőt… Az ára? Hááát, nem lehet minden tökéletes, és ha kell a gyereknek, akkor nincs mese, kell. 24 font. Végül is  jobb, mint amit előtte láttunk baromi márkás cipők 50 meg 70 fontokért, ráadásul nem is tartotta úgy a lábát ahogy kellett. Szóval, cipő letudva. Egy időre. Három hónapra. Vagy kettőre.
cipoHa meg már a városban vagyunk, nem maradhat el, a nagy kedvenc. Egy kis sárga autó. Erről mondjuk egy dal jutott eszembe, az Iszkiri zenekartól, az Autót vezet a manó. Imádom, ahogy megy körbe-körbe, és kormányoz, meg vigyorog hozzá.
Félve raktam bele először, nem tudtam, mit vált ki belőle. Félelmet vagy izgalmat.
De azt az öröm mámort nem lehet leírni, ami látszódott rajta, mikor a körhinta elindult. Legjobban azon lepődtem meg, hogy megfogta a kormányt, és kormányzott. Honnan tudta, vagy hol látott ilyet? Rengeteg meglepetés van ebben a gyerekben.
auto
Volt itt a Health Visitor pár napja. Ő olyan mint mikor otthon bizonyos időközönként meglátogatja a babákat a védőnő.
Kb annyi haszna is volt az egésznek. Megnézte a súlyát, fejméretét, magasságát. Megállapította, magas Eric, és ahogy elnézte miket csinál, azt mondta, van olyan egy éves, aki ezeket még nem csinálja. Az én fiam meg 10 hónaposan már mennyi mindent tud. Hónapokkal előbbre van. De ezt tudtam eddig is. Már pocakban is úgy volt.

Viszont a törpök  élete nem csak játék és mese. Hallottál már a gonoszról? A csúf és ijesztő dackorszakról?
Nos, igaz csírájában már kezd megmutatkozni. Mit mondjak, kemény. Pedig még csak közbe-közbe mutatkozik. 
Ami a legrosszabb az egészben, hogy a szeparációs szorongásnak még közel sincs vége, és már felüti fejét a dackorszak.
Ez egy nap valahogy így néz ki:
reggel: bújás, puszi hegyek, soha el nem engedlek
fél óra múlva: tudok már egyedül menni, ne fogd meg a kezem!
öt perc múlva: hiszti roham, mert Anya valamit nem enged.
Tíz perc múlva: bújás, puszi hegyek, akkor együnk
Evés: nem vagyok éhes.. ne dugd a számba.. ja, várj ez finom… tíz perc múlva: nehehem akaaaarohok ennihihihi
Fél óra múlva: puszi hegyek, ölelés, ” mamma” (vagyis éhes)

Nap végére meg csak egy paca vagyok a párnámon, mert kiütődöm 120-szal..
Tudom, ez jelenti azt, hogy anyának lenni.
Meg azt is tudom, hogy most, hogy elindult, az idegrendszere nehezen viseli, és hamar elfárad. Ezért a sok hiszti meg ilyenek. Ezekkel mind tisztában vagyok, de mikor néha már majdnem együtt sírok vele a nap végén, ezek a dolgok kicsit sem vigasztalnak. Nem akarom szuper anyának beállítani magam, szóval, igen, kijelentem, nehéz
Azt is tudom, nem szabad felülni az Ő érzelmi hullámvasútjára, de bevallom, ezt nem tudom mindig kivitelezni. Főleg, ha fáradtan kelek, vagy valami bajom van.
De megpróbálom élvezni ezt az időszakot, mert pár év múlva tudom, hogy vissza fogom sírni, hogy milyen jó volt, mikor még baba volt.

Amúgy velünk mi újság? (ne tekerd el, mert megsértődöm!! Mi is számítunk, nem csak Eric 😛 )
Rájöttem, nem tudom megjátszani magam és utálom mikor mások megjátsszák. 
Itt a December és mindenki szíve teljesen megnyílik. Ezzel semmi baj. De kérdem én, miért csak Decemberbe? Az évben van még 11 másik hónap. Akkor miért nem kedvesek egymással az emberek? Komolyan, pár nappal ezelőtt rendesen felhúztam magam ezen a gondolat meneten. Mert belegondoltam, hogy biztos vannak olyanok, akik nem szeretnek 11 hónapig, de eljön a December és kedvesek lesznek velem. Csak mert December van. Jézusom!!! Ne, kérek mindenkit, ezt NE tegye velem.
Elnézem mindenkinek ha 12 hónapon át utál. Ok? Ne tegyen kivételt, csak mert December van! Köszi!
Lehet nem jól gondolkozom, de nekem ez akkor is csak álszentség. 
De ez csak egy gondolat menet volt a December margójára. Nyilván sokan nem értenek ezzel egyet, de ne felejtsük el, nem vagyunk egyformák. Szerencsére. 

Viszont itt egy videó, fogadjátok sok szeretettel, most először Ericről, éljenek az első lépések, meg a nyuszi, amit nem sikerült elkapni. (igen, a videóban az én cérna hangom van, de nyugi, élőben sokkal mélyebb és barátságosabb):

Az első lépésekért katt IDE.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!