Mókus gondolatai

A Napra várva

Két  év után végre sikerült eljutnunk The Doors Alive koncertre. Nagyon hiányoztak már a fiúk. Legalább annyira, mint egy esti kikapcsolódás, amit kettesben tölthetünk, és nem abból áll, hogy végig futjuk a város minden olyan helyét, ahova képtelenség babakocsival bejutni.
Ez most egy igazán bulis este volt. 
A csapat kitett magáért, mint mindig.. vagy talán még jobban is.
Mike az új énekes, lassan egy éve. Vele még nem találkoztunk, így még izgatottabban vártam az estét.
Aztán, ahogy bevonult a banda a színpadra, ott már érezhető volt, nem csak az énekest cserélték le.
Lazák voltak, mosolyogtak. Ha valami baki becsúszott, az se volt baj, mosolyogtak. 
Más volt a dalok listája is. Nagyon örültem a The Crystal Ship-nek, mivel ez a legkedvesebb The Doors dalom. 
De rengeteg más dal is előkerűlt, úgy mint Soul Kitchen, L.A. Woman, Waiting for the Sun (ez főleg azért érdekes, mert utána vagy három napig zakatolt még a fejembe..)
A csapat összeszedettsége számomra a Spanish Caravan dalnál látszódott a legjobban. Sose volt kedvencem, legtöbbször csak átugrottam ezt a dalt az albumon. Most viszont teljes és kerek volt. A dal felénél beleszerettem. Együtt volt minden, semmi nem hiányzott belölle. Jobb volt mint az eredeti.
Aztán előkerültek olyan dalok is, amiket megmondom őszintén, bármilyen szégyen is, nem ismertem. Csak néztem nagy szemekkel, hogy a Doors-nak van ilyen dala is? Pedig bizony van.
Bár, ezen nem kell csodálkozni, hiszen lassan egy éve már több népdalt és gyerekdalt ismerek mint Doors vagy bármi más koromnak megfelelőt. Álmomból keltenének, tuti előbb kezdenék neki a Hopp Juliskának mint mondjuk a Light my fire -nek.
Mike -ba még az tetszett nagyon, hogy nem volt önző. Mindenkit hagyott érvényesülni, és mindenkinek volt szerepe a csapatban. Nem CSAK Mike -ról szólt az egész. Sőt, volt egy dal, amit nekünk, a közönségnek hagyott, hogy befejezzen. Így mi is kaptunk egy kis szerepet. Nagyon jó volt.
Aztán elkérte egy lány mobilját, aki épp videót rögzített. Körbevitte a színpadon, majd az öröm könnyekben úszó, őrjöngve sikoltozó lánynak vissza adta… na jó, ez így nem igaz.. nem sírt és nem sikoltozott. De fülig ért a szája, érthető okokból.
Norbi, a billentyűs “munkája” is lenyűgöző volt. Eleve már az, hogy 2 kézzel játszik egyszerre két különböző billentyűn is lélegzet elállító, de az meg, hogy mind ezt érzéssel, csukott szemmel, erre már szavakat se találtam. Vagyis de, egy mondat megfogalmazódott bennem, ahogy néztem az előadást: 100 éven belül talán 2 olyan ember születik aki képes így játszani a billentyűkön: Ray Manzarek (aki sajnos már nincs köztünk), illetve Norbi. Erre születni kell. Isten ajándéka az ilyen tehetség. 
A koncert utáni napokban még dolgozott bennem az érzés. Az a fajta, mikor megint kicsit szabadnak érezheted magad, és felszabadultnak. Mikor újra kicsit hasonlítasz a régi önmagadhoz. Mikor nem az Anya vagy, aki pelenkáz, etet és játszik egész nap, hanem a , aki kiöltözik, aki szexi, aki (f)elszabadult. 
Nincs baj az anyasággal, de kellenek ilyen esték néha, hogy aztán újult erővel tudjunk újra etetni, pelenkázni és játszani. 


Másnap újra vissza tértünk a valóságba. Valamiért Eric nagyon bújós lett és nem tudtam mi lehet a baj. Nem volt előtte jellemző rá ez a bújás. Mikor péntek este itt hagytuk Évivel, egy mukkot se szólt. Nem sírt, nem hisztizett. Évi azt mondta, egész végig játszott, mintha minden nap elmennénk, majd este fél 10 után bedobta a szunyát. Meglepően jól is aludt éjjel. Szeparációs szorongásnak nyoma sem volt. Így hát, ezt a nagy bújást annak tudtam be, hogy magába fojtotta a sírást. Így másnap már el sem akart engedni. Csak ölelgetett, még puszit is kaptam. 
De szerencsére nem erről volt szó. Semmi elfojtott érzésről nem volt szó. Ugyanis valamelyik nap feltűnt, sokat nyúlkál a szájába, volt, hogy annyira, hogy már öklendezett. Aztán megfogta a kezem, és betette azt is a szájába. Majd az Ő kezét kezdte el az én számba dugdosni. Akkor villant be, mikor elöl jöttek a fogai ugyan ezt csinálta. Így vettem a bátorságot és benyúltam hátra  megnézni a fogait. Gondoltam, most biztos lesz kapálózás meg hiszti, de semmi nem volt. Mintha direkt megakarta volna mutatni mi van a szájában. Bizony, fel is fedeztem jobb oldalon felül és alul is egy-egy fogacskát. Ez jellemző Ericre. Egy nyikkanás nélkül kijön két foga. A fájdalom küszöbét tuti nem tőlem örökölte. 
Bal oldalon is alul úgy vettem észre, kicsit meg van duzzadva neki, de ahogy oda nyúltam egyből kikapta a kezemet a szájából. Igaza is van, mit túrázok én az Ő tulajdon szájába. Nem kiállításon vagyok.
13 hónapos, van egy halom fogacska a szájában, már majdnem megszólal (a cicából már mondja, hogy cic.. majd jön az az “a” betű is) utánoz minket( orr fújás, fésülködés, öltözködés, napi rutin..) 
Annyira nagy fiú már. Hihetetlen, hogy mekkorát fejlődött az egy évvel ezelőtti önmagához képest. Egyre többször fejezi ki az érzelmeit is. Van, hogy csak oda jön és megölel. De tud morcos is lenni, vagy ha erőteljesebben rászólunk vissza morog. 
De az örömét és csalódottságát is kifejezi és nem pont sírással. Gesztusokkal. Sőt, már meg is tud sértődni. Szó szerint duzzogni is tud. Viszont, amit a legjobban imádok ebben a korban, hogy nincs az a probléma, amit egy ölelés vagy puszi meg ne oldana. 

Kezdünk mi is újra vissza találni a régi önmagunkhoz. Figyelünk egymásra, jut időnk másra Ericen kívül is (igaz még nem annyi amennyit szeretnénk, de ahogy telik az idő, biztos vagyok benne, egyre több időnk lesz)
Az éjszakák nagy része már alvással telik és nem futkosással. Napközben egyszer van már csak alvás, de az nem húsz perces, mint egy éve, hanem van, hogy 2-2,5 órás. Egyre jobban kifejezi mit szeretne, így nincs már annyi félre értés sem.
Na és persze jön a tavasz és a jó idő. Lehet kimenni, friss levegőn lenni, futkározni, nagyokat sétálni, repülőket és madarakat nézni és utánozni, majd a nap végén kellemesen elfáradni. A jó levegő még az étvágyat is meghozza, így már az evéssel se kell dacolni. 
Kezd minden újra egy picivel könnyebb lenni.


Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!