Mókus gondolatai

Jó és tiszta

A fiam 16 hónapos.
Egyre többször gondolok vissza az egy évvel ezelőtti dolgokra. Milyen kis pici volt, már gyakorolta a mászást. Emlékszem, mennyire vártam, hogy végre elinduljon. 
Most meg ha kezembe akad olyan fénykép, amin 1-2 hónapos, a sírás kerülget. Olyan messzinek tűnik, de mégis ugyanakkor közelinek.
Szilárdan fel tudok idézni egész napokat. Reggeltől estig.
Bár többnyire az érzések maradtak meg bennem.
Hiányzik az akkori pici Eric, és hiányzik az akkori bizonytalan én.
Nem a bizonytalanság hiányzik, sokkal inkább az a sok minden, amit a bizonytalanságom miatt kihagytam.

Tudom azt, hogy Eric nem volt az a bújós baba akkor még, de mégis hiányérzet maradt bennem abból az időből, hogy együtt aludjunk. Vagy csak hogy többet ölelgessem. 
Persze, ölelgettem akkor is, de bevallom őszintén, ma már jóval többet. Amikor csak alkalmam van rá.
Anno sose aludtam vele, féltem, hogy ráfekszem. Aztán elkezdtek jönni a fogacskái, és volt olyan, hogy csak mellettem nyugodott meg. Én meg annyira fáradt voltam, hogy elaludtam, és már csak arra ébredtem, hogy reggel van, vagy, hogy Eric sír mellettem, hogy kezdjük már a napot.
Szépen apránként beletanultam ebbe is. Mint mikor az ember egy szakmát tanul. Minél többet gyakorolja, annál jobban csinálja. Aztán jön a napi rutin és végül már abból is ért, hogy “m-m-m” és hogy “e-e-e.”
Néha csak megállítanám az időt. Kicsit még had élvezzem, hogy ilyen, hogy az enyém.
Tudom, önzőn hangzik. De ha elindul a saját útján, és én már nem leszek szerves része a mindennapjainak, akkor már úgyse ölelhetem amikor szeretném, már nem ülhetek be vele játszani a szobájába, már nem lesznek olyanok, hogy megfogja a kezem, és oda vezet, ahol épp mutatni szeretne valamit.
És ha ennyire hiányoznak az egy évvel ezelőtti dolgok, hogy fognak hiányozni az idei dolgok 20 év múlva! 
Amikor egy ölelés minden bajt megold, és egy puszi minden sebet begyógyít. 
Szeretem ezt a kort, és szeretem, hogy Ő ilyen. A természetét és az egész lényét. 
Nem rossz gyerek, de vannak rossz napjai. 
Viszont, amikor rossz napja van, sok anyuka még így is örülne ha csak ennyire lenne nyűgös vagy hisztis a gyereke egy átlagos hétköznapon.
Ezzel csak annyit akarok mondani minden elfogultság nélkül, hogy Ő tényleg JÓ. Minden értelemben.
 
Igyekezni fogok, hogy meg tudja tartani ezt a jóságát, ameddig csak lehet. Nem akarom hagyni elkallódni vagy rossz útra tévedni. Minden erőmmel azon leszek, hogy igaz és ember legyen felnőtt korára is. Egész életében.

Címkék: , , , ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!