Mókus gondolatai

Apák napjára

Nekem nem sok jutott ki az apai képből. Mondhatni, nem is volt.
Édesapámból se maradt sok emlékem.
Egy betört üvegű gyerekszoba ajtó, amin keresztül játszottunk, papírzacskóba csomagolt mazsola, játékpisztoly amit valami búcsúba vett nekem, de hazának elkellet dobni, mert “anyád megint kiakad.”
Aztán a “nem akarok vele menni,már megint hétvége van és láthatás..”
Meg a “..hülye apád, aki csak letesz az anyjánál, most meg itt vagy a balesetin felrepedt állal, mert senki nem vigyázott rád..”
Aztán egy 2004-es telefon hívás tesómtól:” Tibi meghalt, a temetést nekünk kell intézni..”
Akkor már tizensok éve nem láttam.  
Persze, a családban keringtek róla sok mesék, legendák, meg hát Ő általában inkább a történetek negatív szereplője volt.

Hat évesen megismertem nevelő apámat. Nagyon kedves fickó volt. 
Aztán mennünk kellett Veszprémből Szombathelyre.. mert ott majd jó lesz nekünk. Senki nem kérdezett, menni kellett.. hát, mentünk.
Jó is volt…kb. 1 évig. 

Megszületett a húgom.. 
Jött a mostantól apának kell hívni, pedig nem is az apánk..
Meg a nem tudom az nem válasz.
Meg a ne lépj a küszöbre…
Meg a … pofonok… és az esti imádságok, hogy legyen már vége…

Tinédzser korom derekán elkezdtem elképzelni,nekem milyen lesz a párom. Milyen lesz az én családom.
Ahol majd nem lesz részegség, meg betört gyerek szoba üveg ajtó, meg ahol nincs gyomorideg, meg ahol Apa mindig része az életünknek. Ahol a gyerek majd bízik a szüleibe, és nem kap be minimum 2 nyugtatót, mielőtt megkérdezi, elmehet e valahova szórakozni, vagy csak lógni a barátaival. Ahol tudja majd a gyerek, ha bajban van, akkor is fordulhat a szüleihez, mert segítenek, nem pedig még megnehezítik az életét.

Majd jött egy herceg fehér lovon. Azt hittem, Ő az. De ahogy teltek az évek, beláttam, végig a békát csókolgattam csak a tó partján.
Így 5 év után elengedtem, csókolgassa más.

Viszont, aki tényleg az én ideálom volt, végig az orrom előtt volt, csak nem vettem észre. A tipikus esete a fának és az erdőnek.
Látom azt, hogy bánik a gyerekeivel. Nincs kedvenc, és nincs egyik sem elhanyagolva. Mindegy, milyen messze élünk, vagy a Föld melyik pontján. Minden gyereke egyenlő a szemében. 
Igen, sikerült a fiamnak megadni egy olyan Apát, amilyenre gyerekként én mindig is sóvárogtam.
Nem minden férfi Apa, hiába van gyereke. 
Apának lenni nem annyi, hogy gyereket csinál.
Egy Apa lélekben is Apa. 

Köszönöm Neked B, hogy Apja vagy a gyermekemnek!


Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!