Mókus gondolatai

Do you speak English?

2013 tavaszán elkezdtem angolt tanulni.  Nem ment könnyen. Pedig világ életemben angolul akartam beszélni, hiszen bárhova nyúl az ember szinte mindenhol azzal fut össze. 
Viszont mindig a németet erőltették rám, amit kimondottan gyűlöltem, de azért átbukdácsoltam minden évben a következő tanévre.
Egyszer a német tanárom mondta még általánosban, hogy én mindig a penge élén táncolok, ugyanis egész évbe lazára vettem a tanulást, majd jött a május, április, és 120%-ba beleadtam mindent. 
Mikor már mindenki azt hitte, megfogok bukni, tuti, hogy feltornáztam magam az utolsó napokban.
És ez minden évben megismétlődött.
Szóval, kijöttem Angliába, és egyetlen dolgom volt: angolt tanulni. De úgy, mint mikor suliban az utolsó hetek jöttek.
Szerencsére volt segítségem.
B türelmesen leült velem minden nap és átvettük az anyagot újra és újra egészen addig, míg legalább a 90% nem ment. 
Amikor pedig elment dolgozni, kiadta, mit kell megtanulnom mire hétfő lesz. (szombat-vasárnap-csütörtökön dolgozott)
Sokszor én előbb elvesztettem a türelmemet mint Ő.
De összehoztuk, épp annyira, hogy betudtam iratkozni egy államilag támogatott nyelv suliba.
Felnőtteknek tanítanak angolt, ami a mindennapi élethez kell.
Egy barbadosi nő tanította. A magán életben kisiskolásokat tanított, így ezt a stílust hozta nekünk is.
Pl.: rajzoljuk le az országunk zászlóját, meg gyerek dalokat énekeltünk.
Nagyon muris volt, de semmi köze nem volt a fejlődésemhez.
Aztán kb az utána lévő év végén leváltották egy helyi angol szakos tanárra, Jakob-ra.
Na, Ő rendbe szedte hamar a csapatot.
Pont annyira, hogy a következő évet szintfelmérővel kezdtük és vizsgával zártuk.
Sose felejtem el, életem első nyelv vizsgálja. Eric meg már pocakban volt.
Ekkor már 2015-öt írtunk, szóval 2 éve már gyűrtem az angolt.
E2-es szinten sikerült végeznem. 
A szintek: E1 E2 E3; Level1 Level2…
Az E annyit tesz mint Entry, szóval ez olyan alap szint. Mint otthon a B.. Szóval az E2 olyan haladó szinten volt.

Nos, idén nekivágtam az E3-nak, vagy ha úgy tetszik B 1-nek.
Nem tudom, sikerült e. Ha esetleg nem, nem leszek csalódott, mert őszintén szólva, nem vittem túlzásba a tanulást. Ahhoz képest ahogy én angolt tanultam a kezdeti években, idén nagyon mostoha gyerek lett.
Viszont többet kommunikáltam emberekkel, ami nálam nagyon nagy előre lépés.
De ha tényleg nem sikerült, amint lehet, újra próbálom.

Amit viszont most írok, nem ítélkezésből teszem.
Vannak emberek akik vagy időhiány miatt vagy lustaságból vagy mert nincs kedvük, nem tanulják az angolt és úgy jönnek ide.
Persze, attól aki reggeltől estig dolgozik 7/6 napot, nem is várható el.
Viszont olvasok érdekes dolgokat közben egyes csoportokban, amik igazán megdöbbentek. Egyrészt a kreativitásuk, másrészt a bőrének vastagsága az arcfelületén. Úgy is mondhatnám, az olyannak mint én, aki vért izzadt minden egyes megtanult szóért, ez kimondottan vérlázító:
( a hölgy egy hirdetés keretében keresett valakit, aki elkíséri egy munkaközvetítőhöz tolmácsolni. Angliában. Érdekes tippeket kapott)


Én is gratulálok a hölgynek. Kreatív és igen pofátlan…

Szerintem elég alap elvárás, ha itt él az ember és dolgozni szeretne, legalább megértés szinten beszélje az angolt.
Gondoljuk csak el, otthon lenne egy kollégánk aki egy árva szót se beszél magyarul, de mellénk rakják, tanítsuk be. 
Azt hiszem, oda egy birka türelme is kevés lenne.

De nem ítélkezem, csak szeretném megérteni. Nekem nem menne, és kellemetlenül érezném magam.
Mindenki úgy boldogul ahogy akar. Meg ahogy tud..
Én inkább megpróbálok építeni az alapokra, kihozni magamból a maximumot, és nem szégyent hozni magamra és a családomra.

Címkék: , ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!