Mókus gondolatai

Viszlát, mi leléptünk! (Hola, Tenerife!)

1 hét a Paradicsomban. Ez volt nekünk a Kanári Szigetek egyike: Tenerife.
Komoly változások léptek be pár órán belül. A 20 fokos, esős, szürke Angliából 4 óra alatt a napos és 30 fokos szigeten találhattuk magunkat.
Persze, semmilyen út nem mehet döccenő mentesen, mikor egy másfél éves gyerekkel kelsz ekkora útnak. De mégis, a legnagyobb bukkanókat mégsem Eric okozta. Sőt, Ő szinte végig más volt. Letisztult és kiegyensúlyozott.. szinte végig…
Első körbe feltaláltuk az elsőbbségi beszállást visszajátszva.. ez röviden annyit jelent, hogy az ellenőrzésnél annyit simogatták a babakocsit, meg B zsebeit, hogy pont utolsóknak érkeztünk a géphez.
Nem kellett várnunk, se sorba állnunk szinte sehol, csak mikor már a géphez jutás volt.
Mögöttünk megállt egy utaskísérő, mondtuk, bocsi elsőbbségünk van. Erre azt mondta, időben kell érkezni, nem tud mit tenni már.. ok, mondjuk nem is akart… meg időben érkeztünk, csak a kocsinyálazók elhúzták az időnket.
Visszafelé meg akkora káosz volt, hogy mindenkit beengedtek, mindegy volt, milyen jegyed van. Szóval soha, de soha többé elsőbbségi jegy.. csak pénzkidobás.
De nem baj, túltettük magunkat rajta.
Eric élvezte a repülést, nem volt egy hangja sem. Nézegetett, aludt, ismerkedett. Tetszett neki.
Mintha erre született volna.
Ahogy leszálltunk, megcsapott minket a meleg. Szerencsére estére érkeztünk így „csak” meleg volt, nem kánikula.

Ha valaki tervez menni Tenerifére kisgyerekkel, komolyan mondom, gyerekbarát apartmant vagy hotelt válasszon. És ne higgyen csak a hirdetésnek.
Mert könnyen meglehet, hogy a gyerekbarát alatt annyit értenek, hogy betesznek egy hordozható gyereke ágyat és ennyivel le is van tudva.
Jól meg kell nézni, milyen hotelt választunk, és igen, tessék hinni a negatív kommentnek is.
Különben könnyen meglehet, hogy még hajnali ötkor a csap részeg egyetemista korú nyaralók füttyögetését és szerenádját hallgatjuk a csendrendelet ellenére.
Arról nem is beszélve, hogy abban a kis időben, amit a szálláson töltünk, a gyerek szétunja magát.
A medencébe meg persze az fiatalok ugrálnak fejest, ami nem gond, de a gyerek ne vigye be a labdáját..
Szóval első este tesómék fogadtak. Nagy segítség volt, hogy hoztak nekünk olyan dolgokat, amit mi a repülőre nem vihettünk volna fel. (fogkrém, babafürdető..)

Első nap felfedeztük a körülöttünk lévő környéket. Bevásároltunk, sétáltunk, medencében úszkáltunk.
Kellemes, nyugis nap volt.
Másnap pedig Loro park.
Szerintem a világ egyik legnagyobb állatkertje, tele különböző show-kal. ( delfin, orca, fóka show)
Orca show-ra bementünk, de szerintem az nem gyerekbarát.
Hangos, sokan vannak, tolonganak, és a babakocsit is az elején le kell tenni.
Eric végig nyüszögte, befogta a fülét, nem tudta élvezni. Nagyon zajos volt neki. Kisgyerekkel nem ajánlom oda a bemenetelt.
Viszont a delfin show-t élvezte. A delfinek előtt volt papagáj reptetés. Utána egész este azt hallgattuk Eric előadásában, hogy hogyan beszél a papagáj.
Volt ebéd jegyünk, itt tesómékkal sikerült megebédelnünk.
Kicsit pörgős volt, kb. mint egy gyorsétterem. Oly annyira, hogy a leves kanalazás közben eltűnt a levesem, mert a pincér úgy döntött, nekem ennyi elég. Számomra ez vicces volt, nem haragudtam meg.
Viszont finom volt és elég sokat adtak. Még desszert is volt, szóval ez tényleg megérte.
Tetszett Loro park, szépen van kialakítva, de szerintem ide is már inkább nagyobb gyerekekkel érdemes menni.
Korán érdemes elindulni, ami nálunk teljesen esélytelen volt.
Ericnek még mindig a madarak és a halak jöttek be a legjobban.
Gyönyörű volt a medúza terem és fantasztikus volt úgy végig menni a halas teremben, hogy felettünk úsztak el a ráják, cápák és mindenféle hal.
Személy szerint engem ez a rész fogott meg a legjobban.
Ez egy egész napos program volt, ami azt jeleneti, Ericnek kiesett a délutáni alvás, így 5 órakor a kocsiban pótolta be.

Persze ez azt eredményezte, hogy az esti 9 órai altatás többnyire csak nézegetésből állt, így sétáltunk még egyet az óceán parton. Az esti óceán part.. nincs párja.
Végtelenül megnyugtató. Ugyanakkor ijesztő ahogy félhomályban hallod a hullámok csapdosását, és elképzeled, micsoda ereje is tud lenni az óceánnak.
Amúgy a homok fekete és ragad, mivel vulkanikus homok.
Vicces mikor kijössz totál feketén a partról.

Másnapra Siam park volt betervezve, de mivel előző nap csúszott az egész napirend, így korán kelni ismét nem sikerült.
Viszont elmentünk a Majom parkba, ami alig 10 perce volt tőlünk kocsival.
Beléptünk az ajtón, kezünkbe nyomtak 1-1 papagájt egy kép erejéig.
Örültem nagyon, mert életemben nem fogtam még ilyen madarat a kezembe, és meglepően könnyű volt.

Eric nem akarta megsimogatni, pedig felajánlották neki, de valahogy nem volt partner benne. Szerintem még az előző nap dolgozott a kis lelkében.
De megjött a kedve mikor bementünk a tengeri malacokhoz.
Ott aztán volt kergetőzés rendesen, és bármily meglepő, megsimizett egy-kettőt.
Félelem érzet nulla, már ami a fiamat illeti. A tengeri malacok nevében ezt nem mondhatom el.
Szabadon voltak az iguanak, és a teknősök is.
Nekem kellemes csalódás volt az egész park. Azt hittem csak egy laza séta lesz, de legalább 1 órát eltöltöttünk úgy, hogy mind a hárman élveztük.
A majmok nagy része persze el volt zárva, de így is élvezhető volt.
Főleg, hogy az egyik pávián kukucskált Erikkel, amit mi B-vel csak tátott szájjal néztünk.
Mintha egy filmbe csöppentünk volna.
Visszafelé úton pedig lejött 2 maki is, hogy a látogatóktól kunyeráljon némi ételt.
Az este már jobban tellett, és Eric is kellőképpen elfáradt, így korán volt alvás is.

Másnap mentünk a Siam parkba.
Tesómék rengeteg tanáccsal láttak el bennünket, így simán ment a bejutás. Rengeteg ember volt ott.
Mi letelepedtünk a beachen, ami tényleg úgy is volt kialakítva.
Hullám medencével a közepén.
Eric nagyon oda volt a hullámokért, sikongatott nekik, meg tapsolt.
Én meg úgy voltam vele, hogy az elején még csak úgy húztam a számat – ez még nekem se nagy hullám – pedig nem vagyok oda a vízért. Így beljebb merészkedtem. Ott viszont úgy elkapott, hogy dobtam egy hátast, és csak azt vettem észre, bárhova nézek csak víz van. Egy pillanatra bepánikoltam, de aztán a hullám elvonulása után sikerült újra talpra állnom.
Ez után már nem volt nagy a szám.
Szerettem itt lenni.
Eric tudott enni, pancsizni, játszani, és szerencsére aludni is.
Loro park után már úgy voltunk, ennyi ember nekünk nem hiányzik, és bár meg voltak a jegyeink, úgy voltunk vele, lehet kihagyjuk.
Szerencsére ezt tesómék nem hagyták, rábeszéltek.
Igazuk volt.
Százszor újra Siam park mint még egyszer Loro.
Szerintem nekünk a Jungel park lett volna jó, de oda már nem mentünk el. Mind a hármunknak már állat iszonya volt, annyi állatot láttunk a héten. (néha még az utcán, szállodában is.. olyan két lábon járót..)
Hétfőn repülés előtt még azért felnéztünk Siamba.
Volt gyerek medence csúszdával. Talán Eric itt érezte először úgy, hogy ez egy neki való hely. Semmi félelem érzete nem volt. Vigyorgott, kacarászott, és nem számított hányszor kell a lépcsőket újra megmászni, ismét csúszni akart.
Voltunk hármasban a Siam Riveren is.
Ez annyiból állt, hogy egy úszógumiba beleülsz, és lassú vízen végig andalogsz a Siam egy részén.
Aztán az út végén eldöntheted, elmész megnézni a cápákat, (persze csak messziről.. talán a fejed fölött úsznak el..nem tudom, nem voltunk ott) vagy vége az utazásnak.
Minket kiszedtek a sorból, mert pici gyerekkel voltunk, azt mondták, ezt így inkább ne vállaljuk be.
De előtte összegyűlt a sor, így kicsit berekedtünk.
Mindenki egymás hátán.
Eric jól bírta, elnézegetett, nekünk meg akadt egy kis műsor.
Mit ad Isten, persze, hogy 20 emberből 1 tuti, hogy magyar, még Isten háta mögött is.
Szóval, várjuk a sorunkat, merre kell majd menni tovább, mikor egyszer csak egy magyar párbeszédnek vagyunk fül és szem tanúi.
Fickó (magas, őszes hajú, vékony.. komoly tekintettel…olyan ügynök kinézetű) áll az úszógumi mellett, az úszógumiba egy pánikba esett, elfehéredett arcú nő.

Fickó hangjára lettünk figyelmesek, kb hallgatta az egész River:

“-Na, ne szállj már ki, Márti!
-De, én kiszállok- suttogta a nő
-De ne Márti! Most jönnek a cápák, hát nem érted, Márti?? A cápák!!! Most ne szállj már ki, itt úgysem szállhatsz ki! ( a fickó állt az úszógumi mellett, és pedig tényleg nem volt szabad kiszállni..)
-De kiszállok, most!
-Márti! A cápák! Most jönnek, Márti!”

Végül nem tudtuk mi lett, cápák, vagy Márti kirohanása, mert nekünk itt véget ért az út.
De reméljük, végül mindenki megtalálta a boldogságát.

Címkék: , ,

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!