Mókus gondolatai

Viszlát, mi leléptünk! (Hola, Tenerife!) 2

Szóval ott tartottam az előbb, hogy Márti és a cápák..
Kis kitérőként küldök Nektek egy dalt, eme apropóból:  Márta

Siám parkban az étel is jó volt, ehettél amit láttál 13 euróért. Ennyiről szólt a kupon. Délután pedig hamburgert, mert arra is volt egy kupon.
Ez már a sokadik napja volt, hogy Eric megpróbálta elsummantani az evést, így olyan ételt próbáltam keresni neki (és szerencsére találtam is) ami tápláló, a fogára való, és jól is lakik. Na, és a legfontosabb: egyedül tudta enni.
Kifulladtunk az nap.
Tesómékkal este még összefutottunk, és végre, hosszú idő után sikerült Dorináról (tesóm lányáról) és Ericről egy közös képet is összehozni.
Imádom ahogy Ők ketten egy pillanat alatt megértik egymást. Eric megfogja Dorcsi kezét és akár a világ végére is elmenne vele. Jó ezt látni, mert sajna nem gyakran találkoznak.
29-én felköszöntöttek tesómék és B is, szülinapom alkalmából.
Meg persze jó páran üzenetben.
Szuper látni, mennyi ember tudja a szülinapomat és tudnak őszintén sok jót kívánni. Nagyon köszönöm nekik!!

Amúgy Tenerifén imádtam enni. Soha, egy nyaralás alatt nem ettem ennyit mint most. A kanári burgonya volt nálam a minden. Tengeri sóban, héjában főtt krumpli és két féle szósz hozzá. Ezt képes voltam bármikor megenni. Meg persze bármihez.
De imádtam, hogy mindenhez adtak paradicsomot, salátát, kukoricát, karfiolt és brokkolit meg egyéb zöldséget.
Mohito is fogyott rendesen, valamint a szülinapos ebédem után az étterem ajándékozott nekünk 1-1 pohár banán likört. Életemben nem ittam még olyan finomat. (persze Eric nem kapott 🙂 )
Bárhol ettünk, én mindig meg voltam elégedve vele. 
A banánuk kisebb mint amit más országokban megszoktunk, de jóval finomabb is. Valamint laktatóbb.
Sokadik nap telt el, mikor tesóm mondta, ne csodálkozzak, ha Eric nem eszik rendesen, hiszen csak úgy megevett két banánt. Annak a kalória tartalma megegyezett az ebédjével. Így persze, hogy nem akar enni.
Amúgy ebben lehet valami, mert mikor lejebb álltunk a banánnal, elkezdett enni. 

Szombaton ismét lementünk az óceánhoz. De most már kicsit megmártóztunk benne, Eric homokozott egy jót. Éppen csak annyira, hogy a füléből is a fekete homok jött ki.
Aznap mentek haza tesómék.
Valahogy kiürült nekem akkor a sziget.
Nem voltunk sülve-főve együtt, de a tudat jó volt, hogy nincsenek messze tőlünk.
És ez az érzés elmúlt, és hiány maradt, amikor elmentek.
Tenerife akkor is jó volt, és imádtam, de folyamatosan volt utána egy hiányérzetem.
Másnap nyakunkba vettük északot, és elmentünk kirándulni.
Többnyire a kocsiban ültünk, mert nem tudtunk leparkolni annyian voltak mindenhol. Minden parkolóhely csurig volt.
Hihetetlen mennyire képesek emberek belepni egy szigetet. Kicsit olyan érzésem volt, hogy mindenki mindig oda ment ahova mi.
Los Gigantos, és Puerto de la Cruz gyönyörű és félelmetes egy hely.
Tűéles kanyarok, útnak fel, útnak le. Csak lestem B milyen simán veszi a kanyarokat. Pedig néhol még korlát sem volt.
Még a lábujjaim is be voltak húzva.
Viszont annak nincs párja, mikor kinézel a kocsi ablakán és előtted terül el egy egész felhő takaró. Ott voltunk a felhők felett. Lentről pedig úgy néz ki, mintha a felhők nekimennének a hegynek.
Páratlan látvány.
Utána megpróbáltunk eljutni La Lagunába. Nem egyszerű dolog ez, ha GPS hármat is talál.
Végül sikerült megtalálni az igazit.
Vasárnap volt, és ez simán érezhető volt.
Minden zárva, egy árva lélek sem volt az utcákon. A lakások ablakain szűrődött csak ki a rádió vagy a tv hangja.
Álmos kisváros.
Nagy nehezen találtunk egy éttermet. Persze csak a spanyolt beszélték.
Az étlap is spanyolul volt. Szerencsére Google sokat segített. De mire választottunk nagy nehezen valamit, a felszolgáló azt mondta, az nincs, így ajánlott valami mást. Fogalmunk nem volt mi az, így inkább mentünk.
Nem lehet úgy enni, hogy nem tudod mit ajánlanak, én meg nem eszek meg akármit.
Számomra La Laguna nem hozta meg a várt sikert. Bár meglehet, hétköznap már többet mutatna magából.
Kb olyan kirándulós nap volt ez, mint a hét elején, mikor tesómékkal elmentünk a fővárosba, Santa Cruz de Tenerifére. 
Gyönyörű lát kép, az óceán szembe jön szinte mindenhol, az út szélén pálmafák. Hatalmas épületek, amit elsőre nem is gondoltam volna, hogy ilyen. Kisebb városra, majdnem falusi hangulatra készültem, ahhoz képest nyüzsi, forgalom, és mindenhol szinte égig érő épületek fogadtak.

Visszaérve, a szállástól nem messze, beültünk egy étterembe, amit már az első napokban kinéztünk.
Jöhetett a disznó hús gomba mártással, igazi kanári krumplival és szósszal.
Eric pedig bevágott egy nagy tányér kanári levest.
Utolsó napokra megjött az étvágya. 

Régi, több, mint 10 éves álmom vált valóra, hogy ide eljöhettem.
Nem mindig volt egyszerű, és voltak negatívumok is.
De nem adnám ezt az 1 hetet semmiért.
Önmagában Tenerife maga a Paradicsom.


Biztos vagyok benne, fogunk mi még találkozni.
Addig is Tenerife velünk marad.




Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!