Mókus gondolatai

Az első Csoda

Izgatottan vártam már a karácsonyt, hosszú idő után először.Amikor még nagyon kicsi lány voltam, a Nagyszüleim rendezték nekünk minden évben. Nem sok mindenre emlékszem, csak olyanokra, hogy hatalmas fa volt, meg csillagszóró. Volt rengeteg szaloncukor és habkarika. Minden ami egy karácsonyhoz kell. Legalábbis akkor és ott ezek elengedhetetlenek voltak. Később, mikor nagyobb lettem és elköltöztünk, már… Tovább »

Jár a baba… jár?

Megint mozgalmas pár hetünk volt. Pedig minden csak egy ártatlan orr dugulással kezdődött.Végül annyira elhatalmasodott szegényemen, hogy elő kellett venni a rettenetet.. Más néven az orrszi-porszit.Szerintem nálunk ( szülőknél) jobban csak a gyerek utálhatja. Itt Angliában ez egyáltalán nem ismert, csak a gusztustalanabbik változata. Mikor is ezt a csövet nem a porszívó végébe dugod, hanem a… Tovább »

Szellemes kilencedik

Szellemes egy kilencedik hónapunk lett. Pont Halloweenre esett. Nem tagadom, életem legjobb Halloween bulija volt. Pedig nem mentünk sehova. Viszont hozzánk jöttek.Nagyon jó barátok voltak nálunk, és rájöttem, ők hiányoztak ahhoz, hogy ne idegennek érezzem végre magam közel 4 év után Angliában. Tudom, sokszor írtam, otthon érzem magam, de a hiányérzet mindig is ott volt. Az… Tovább »

Ahogy jólesik!

Mostani bejegyzésembe össze szedtem 1-2, néhány ember részére bosszantó témát. Vagyis nem a téma lesz a bosszantó, hanem a látásmódom. Felkészültem mindenre, felvérteztem magam, jöhet meleg-hideg kritika, állni fogom a sarat.  A napokban, mikor etettem majdnem kilenc hónapos csemetémet, azon gondolkoztam, milyen jó is, hogy már itt tartunk. Normális étellel etetem a fiamat. Nem kell… Tovább »

Így vagy úgy, de megoldom!

Megjöttünk Magyarországról, ahogy minden évben. Annyival volt másabb, hogy most Eric is jött velünk.A repüléstől nagyon féltünk, de Eric kialudta magát a reptéren amíg a repülőre vártunk, így maga a repülés már könnyen ment. Mindenkinek integetett, aki véletlenül pont nem rá nézett, annak kiabált, és integetett. Nem lehetett elmenni mellette szó nélkül.Mögöttünk ült egy fiatal… Tovább »

Olimpia, hángedli, répa és a többiek…

Jövő héten lesz Eric hét hónapos. Most nem kezdem a szokásos szöveget, hogy de repül az idő, még csak most született… mert gondolom milyen uncsi lehet ezt olvasni minden bejegyzéskor.Bár, attól függetlenül igaz.Viszont, ennyi idősen már mászik, ül stabilan, és bárminek nekitámaszkodva képes felállni. Komolyan mondom, bárminek. A kis kukának, a lábamnak, a falnak, a… Tovább »

XXXI és egy fél

Idén sem maradhat el a szülinapos bejegyzés. Amennyire féltem én ettől a 30. évtől annyira jól sikerült. Gondolom nem kell mondanom, fénypontja a terhességem és Eric születése volt. De ha már Ericnél tartunk, pont a szülinapom után két nappal betöltötte a fél évét. Na, és persze simán ráver a kortársaira. Akkora kíváncsiság van benne, hogy ennek köszönhetően egyedül,… Tovább »

Kedves Én!

Annyi mondani valóm van, nem is tudom, hol kezdjem.Talán ott, hogy ne hidd el, mikor azt hallod, semmire nem vagy jó, és az életben majd nem viszed semmire.  Elárulom, igenis vinni fogod, messzebbre, mint ahogy most ők eltudnák képzelni. Tudom, rossz most hallgatni, hogy “hülye vagy” meg “semmire kellő” de ezek mind olyan dolgok, amik… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!