Mókus gondolatai

Így vajúdunk mi Angliában/ a befejezés

Eric kibújt. Én meg  nem voltam képbe a dolgokkal. Az egyik védőnő megkérdezte mikor születtem. Kicsit fel is háborodtam magamban ezen, hiszen épp az adataimat nézte mikor kérdezte. Válaszoltam, jobban mint valaha, amin meg is lepődtem, mert mindig először az évszámot szoktam mondani, most viszont a nappal kezdtem, angolosan.Ahogy magam elé néztem, láttam, ahogy a… Tovább »

Így vajúdunk mi Angliában/3

Újra megvizsgáltak. Nem közölték mennyire tágultam. Vérnyomást, lázat mértek.Egy védőnő volt velem, és Ő is csak a monitort nézte, és írta amit arról olvasott le.Mint később kiderült, minden jelentősebb mozzanatot dokumentáltak percre pontosan. Úgy nézett ki a terhes könyvem, mint egy rendőrségi jelentés , ahol az “áldozattal ” foglalkoztak a legkevesebbet… A fájások jöttek-mentek. Egyszer… Tovább »

Így vajúdunk mi Angliában/2

Másnap már kicsit alább hagyott a víz szivárgás. B azt mondta, szerinte felesleges újra átcaplatni a városon, hogy aztán megint ne csináljanak velünk semmit. Valahol tudtam, hogy igaza van, de a lelkem mélyén mégis éreztem be kell mennünk. Ha nem megyünk vissza, és valami történik a picivel soha nem bocsájtanánk meg magunknak.Így végül annyiban maradtunk, hogy… Tovább »

Így vajúdunk mi Angliában/1

Nos, minden bizonnyal sokan fogják elégedett mosollyal olvasni a soraimat, miközben arra gondolnak:”na, ugye, Anglia se jobb mint Magyarország, sőt!”De szeretnék megkérni mindenkit, a kárörvendést tartsa meg magának, mert ezek a dolgok alig 1 hete valóban megtörténtek, és még mindig nehéz beszélni róluk. Szóval kérek mindenkit, emberséggel olvassa, ne kárörvendéssel! A szülés részleteibe nem szeretnék… Tovább »

Mindig kell egy barát…

“Minden barátság alapja az őszinteség. (…) Két ember között mindig ott kezdődik, hogy egymásra bízzák a titkaikat” /Rejtő Jenő/ Egyszer egy ismerősöm azt mondta nekem, hogy neki nincs különösebben szüksége barátokra. Neki ott a férje, a gyereke. Ez kiteszi a mindennapjait és a férjében megtalálta a legjobb barátot.Akkor arra gondoltam; szegény, mennyire magányos.Nos, ma már… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!