Mókus gondolatai

Az első Csoda

Izgatottan vártam már a karácsonyt, hosszú idő után először.Amikor még nagyon kicsi lány voltam, a Nagyszüleim rendezték nekünk minden évben. Nem sok mindenre emlékszem, csak olyanokra, hogy hatalmas fa volt, meg csillagszóró. Volt rengeteg szaloncukor és habkarika. Minden ami egy karácsonyhoz kell. Legalábbis akkor és ott ezek elengedhetetlenek voltak. Később, mikor nagyobb lettem és elköltöztünk, már… Tovább »

Jár a baba… jár?

Megint mozgalmas pár hetünk volt. Pedig minden csak egy ártatlan orr dugulással kezdődött.Végül annyira elhatalmasodott szegényemen, hogy elő kellett venni a rettenetet.. Más néven az orrszi-porszit.Szerintem nálunk ( szülőknél) jobban csak a gyerek utálhatja. Itt Angliában ez egyáltalán nem ismert, csak a gusztustalanabbik változata. Mikor is ezt a csövet nem a porszívó végébe dugod, hanem a… Tovább »

Szellemes kilencedik

Szellemes egy kilencedik hónapunk lett. Pont Halloweenre esett. Nem tagadom, életem legjobb Halloween bulija volt. Pedig nem mentünk sehova. Viszont hozzánk jöttek.Nagyon jó barátok voltak nálunk, és rájöttem, ők hiányoztak ahhoz, hogy ne idegennek érezzem végre magam közel 4 év után Angliában. Tudom, sokszor írtam, otthon érzem magam, de a hiányérzet mindig is ott volt. Az… Tovább »

Ahogy jólesik!

Mostani bejegyzésembe össze szedtem 1-2, néhány ember részére bosszantó témát. Vagyis nem a téma lesz a bosszantó, hanem a látásmódom. Felkészültem mindenre, felvérteztem magam, jöhet meleg-hideg kritika, állni fogom a sarat.  A napokban, mikor etettem majdnem kilenc hónapos csemetémet, azon gondolkoztam, milyen jó is, hogy már itt tartunk. Normális étellel etetem a fiamat. Nem kell… Tovább »

Olimpia, hángedli, répa és a többiek…

Jövő héten lesz Eric hét hónapos. Most nem kezdem a szokásos szöveget, hogy de repül az idő, még csak most született… mert gondolom milyen uncsi lehet ezt olvasni minden bejegyzéskor.Bár, attól függetlenül igaz.Viszont, ennyi idősen már mászik, ül stabilan, és bárminek nekitámaszkodva képes felállni. Komolyan mondom, bárminek. A kis kukának, a lábamnak, a falnak, a… Tovább »

“Féltsd, de ne féltsd túl!”

Épp az előbb futottam ezzel a mondattal össze, amit Vida Ágnes osztott meg közösségi oldalán.Rátapintott a lényegre, mert pont erről szólt a mai napunk.Egy-két nap tele hisztivel és nyűggel ment el, átvészeltük. Nem értettem mi lehet a baj, hiszen eddig minden olyan remekül ment.Aztán, egyszer csak gondolt egyet a kis drága fiam és totál ellentéte… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!