Mókus gondolatai

A Napra várva

Két  év után végre sikerült eljutnunk The Doors Alive koncertre. Nagyon hiányoztak már a fiúk. Legalább annyira, mint egy esti kikapcsolódás, amit kettesben tölthetünk, és nem abból áll, hogy végig futjuk a város minden olyan helyét, ahova képtelenség babakocsival bejutni. Ez most egy igazán bulis este volt.  A csapat kitett magáért, mint mindig.. vagy talán még… Tovább »

Meg tudjuk védeni őket?

Néhány napja belegabalyodtam egy beszélgetésbe. Egyik blogger “kolléga” kért elkeseredett tanácsot, mert mindenféle arab nemzetiségű férfi írogatott neki. Letiltani nem akarta, mert akkor a Facebook ront a válasz adási arányán, az meg gondolom fontos volt neki. Aztán, naná, szóba jöttek az arabok, meg a kultúrájuk és minden féle szóbeszéd ami körül lengi őket. Akkor ugrott… Tovább »

Babakocsi vs. kerekesszék

Pár hónappal ezelőtt bementünk a városba, mivel új mobilom csak a mini simet óhajtotta elfogadni. Gondoltam, bemegyünk a szolgáltatóhoz, majd megvágják és tök jó is lesz minden. A szolgáltatómnál egy magas, szemüveges, vékony, kopasz ember fogadott aki ránézésre sem volt szimpatikus. Elmondtam mi a baja a kártyámnak, majd közli, itt ilyennel nem foglalkoznak, de a sarkon… Tovább »

Te választottad!/ It’s your choice!

Nem tudom elhinni, de igen, megcsináltuk! Húzzuk ki magunkat (apa, baba, anya) és veregessük meg a vállunkat, ugyanis 31.-n lesz egy éve, hogy megszületett életem értelme. A legjobb az egészben, hogy apa, baba és én is egyben vagyunk, sőt, még a házasságunk is! Mindenki túlélte az első évet. Pedig voltak néha kételyeim..Nem írtam szándékossan a blogba, mert nem vagyok egy… Tovább »

Gilmore lánynak lenni jó?

Az év utolsó bejegyzése rendhagyó. Nem rólunk lesz szó most közvetlenül, hanem olyas valakikről, akikről már rengetegen írtak, akik visszatértek, akiket több mint 10 éve ismerünk, akik valamennyien példaképeink.Na, jó, nem ragozom tovább, a Gilmore lányokról beszélek most egy kicsit. Nem szokásom írni filmekről, pláne nem sorozatokról, de ezt most nem bírom magamban tartani.Kezdem az… Tovább »

Az első Csoda

Izgatottan vártam már a karácsonyt, hosszú idő után először.Amikor még nagyon kicsi lány voltam, a Nagyszüleim rendezték nekünk minden évben. Nem sok mindenre emlékszem, csak olyanokra, hogy hatalmas fa volt, meg csillagszóró. Volt rengeteg szaloncukor és habkarika. Minden ami egy karácsonyhoz kell. Legalábbis akkor és ott ezek elengedhetetlenek voltak. Később, mikor nagyobb lettem és elköltöztünk, már… Tovább »

Jár a baba… jár?

Megint mozgalmas pár hetünk volt. Pedig minden csak egy ártatlan orr dugulással kezdődött.Végül annyira elhatalmasodott szegényemen, hogy elő kellett venni a rettenetet.. Más néven az orrszi-porszit.Szerintem nálunk ( szülőknél) jobban csak a gyerek utálhatja. Itt Angliában ez egyáltalán nem ismert, csak a gusztustalanabbik változata. Mikor is ezt a csövet nem a porszívó végébe dugod, hanem a… Tovább »

Szellemes kilencedik

Szellemes egy kilencedik hónapunk lett. Pont Halloweenre esett. Nem tagadom, életem legjobb Halloween bulija volt. Pedig nem mentünk sehova. Viszont hozzánk jöttek.Nagyon jó barátok voltak nálunk, és rájöttem, ők hiányoztak ahhoz, hogy ne idegennek érezzem végre magam közel 4 év után Angliában. Tudom, sokszor írtam, otthon érzem magam, de a hiányérzet mindig is ott volt. Az… Tovább »

Ahogy jólesik!

Mostani bejegyzésembe össze szedtem 1-2, néhány ember részére bosszantó témát. Vagyis nem a téma lesz a bosszantó, hanem a látásmódom. Felkészültem mindenre, felvérteztem magam, jöhet meleg-hideg kritika, állni fogom a sarat.  A napokban, mikor etettem majdnem kilenc hónapos csemetémet, azon gondolkoztam, milyen jó is, hogy már itt tartunk. Normális étellel etetem a fiamat. Nem kell… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!